Csontritkulás (osteoporosis) kialakulása esetén a csontok tömege és mésztartalma jelentősen lecsökken. A változás csontszerkezet következményes minőségbeli romlásával jár. Ez hosszútávon megnöveli a spontán, kóros csonttörések kockázatát. A normál csontszövet állománya 25-30 éves korig fokozatosan gyarapszik, majd ezt követően a lebontás kerül túlsúlyba, vagyis elindul a csontvesztés folyamata.

A csont szerkezetének lebomlását nőknél az ösztrogén, férfiaknál a tesztoszteron szintjének csökkenése is befolyásolja. A változókorba lépő nők így 40-60 éves koruk között akár a normál csonttömegük egyharmadát is elveszíthetik. A csontritkulást sokszor úgynevezett néma kórnak is nevezik, hiszen az esetek legnagyobb részében nincsenek tünetei egészen az első csonttörések bekövetkeztéig.

Milyen állapotokban fokozottabb a csontritkulás kialakulásának valószínűsége?

• 45 éves kor felett, kifejezetten a nők esetében.
• Fennálló pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy vagy mellékvese betegség esetén.
• Hormonális eltérések: korai menopauza, petefészek eltávolítás esetén.
• Férfiaknál alacsony tesztoszteron szint esetén.
• Emésztési zavarok, különböző gyulladásos bélbetegségek esetén.
• Krónikus vese-, vagy máj betegség esetén.
• Családban korábban előforduló osteoporosis esetén.
• Dohányzás, mozgásszegény életmód esetén.
• Alkohol és koffeintartalmú italok nagy mennyiségű fogyasztása esetén.
• Egyoldalú táplálkozás, csökkent vitamin és ásványi anyag bevitel (D-vitamin, kálcium) esetén.

Tekintettel, hogy az esetek többségében a csontanyagcsere zavarok hátterében másodlagos megbetegedések (gyulladásos bélbetegségek, felszívódási zavarok, hormonális eltérések, vesebetegség) és gyógyszeres kezelés is állhatnak, így ezen folyamatok kivizsgálása, felmérése minden esetben endokrinológus szakorvos feladata.