A policisztás ovárium szindróma (PCOS) az egyik leggyakoribb hormonális eltérés, amely világszerte a termékeny korú nők akár 10–15%-át is érintheti. Tünetei változatosak: szabálytalan ciklus, pattanások, fokozott szőrnövekedés, hajhullás, meddőség vagy épp túlsúly – de az is előfordul, hogy a PCOS hosszú ideig észrevétlen marad. Éppen ezért a komplex kivizsgálás kulcsfontosságú az időben történő felismeréshez és célzott kezeléshez.

Laborvizsgálatok – hormonháztartás térképe

A laboratóriumi vizsgálatok során a hormonális eltérésekre fókuszálunk. Fontos, hogy ezek időzítve, a ciklus megfelelő napján történjenek (ha van ciklus). A leggyakoribb vizsgálatok közé tartozik:

• Nemi hormonok: FSH, LH, ösztrogén, progeszteron, tesztoszteron (szabad és össz), SHBG.
• Anti-Müllerian hormon (AMH): a petefészek tüszők tartalékát jelzi, PCOS esetén gyakran emelkedett.
• Prolaktin és TSH: a PCOS-t utánzó állapotok kizárása céljából.
• Inzulinrezisztencia szűrése: éhgyomri vércukor és inzulin, illetve szükség esetén 2 vagy 3 pontos terheléses vércukor-inzulin vizsgálat (OGTT).
• DHEAS és androsztendion: mellékvese-eredetű androgének szintjének meghatározására.

Nőgyógyászati vizsgálat

A kivizsgálás legtöbbször a nőgyógyásznál kezdődik. Itt a részletes anamnézis felvétele után sor kerül:

• Kismedencei ultrahangra: az egyik legfontosabb vizsgálat PCOS gyanúja esetén. Ilyenkor a petefészkek megjelenését és méretét nézzük: policisztás ovárium esetén gyakori, hogy a petefészkek megnagyobbodottak, és a kéreg alatt sok apró (2–9 mm-es) tüsző látható.
• Menstruációs zavarok feltérképezésére: a rendszertelen, ritka (oligomenorrhoea) vagy teljesen elmaradó (amenorrhoea) menstruációk jellemzőek lehetnek PCOS esetén.
• Kísérő tünetek átbeszélésére: például akne, fokozott szőrnövekedés, hajhullás.

Endokrinológiai konzultáció – hormonháztartás finomhangolása

A PCOS endokrinológiai szempontból is összetett állapot, hiszen gyakran társul inzulinrezisztenciával, pajzsmirigyproblémákkal vagy akár mellékveseeredetű hormonális zavarokkal is. Az endokrinológus szerepe:

• A hormonális eredmények értelmezése összefüggéseiben.
• A differenciáldiagnózis: kizárni más endokrin betegségeket (pl. Cushing-szindróma, kongenitális adrenális hiperplázia, primer hypothyreosis).
• Kezelési terv kialakítása: amely figyelembe veszi a páciens céljait (pl. babatervezés, testsúlycsökkentés, ciklus rendezése, bőrtünetek javítása stb.).

Miért fontos a komplex megközelítés?

A PCOS nem csupán nőgyógyászati kérdés – hanem egy összetett endokrin és metabolikus szindróma, amely hosszú távon növeli a 2-es típusú diabétesz, a szív-érrendszeri betegségek és az endometriumrák kockázatát is. Éppen ezért a nőgyógyász, endokrinológus, dietetikus és életmód-tanácsadó együttműködése jelenti a leghatékonyabb megközelítést.

A PCOS diagnózisa nem címke, hanem kiindulópont – amely alapján személyre szabottan lehet javítani az életminőségen, a hormonális egyensúlyon és a hosszú távú egészségi kilátásokon.