A változókorba lépő nők 40-60 éves koruk között a normál csonttömegük egyharmadát is elveszíthetik. A csontritkulást sokszor úgynevezett néma kórnak is nevezik, hiszen az esetek legnagyobb részében nincsenek tünetei egészen az első csonttörések bekövetkeztéig.

Csontritkulás (osteoporosis) kialakulása esetén a csontok tömege és mésztartalma jelentősen lecsökken. A változás csontszerkezet következményes minőségbeli romlásával jár. Ez hosszútávon megnöveli a spontán, kóros csonttörések kockázatát. A normál csontszövet állománya 25-30 éves korig fokozatosan gyarapszik, majd ezt követően a lebontás kerül túlsúlyba, vagyis elindul a csontvesztés folyamata.

A csont szerkezetének lebomlását nőknél az ösztrogén, férfiaknál a tesztoszteron szintjének csökkenése is befolyásolja. A változókorba lépő nők így 40-60 éves koruk között akár a normál csonttömegük egyharmadát is elveszíthetik. A férfiaknál a csontvesztés folyamata csak jóval később 60-70 éves kor körül kezdődik el.

Kiknél magasabb a csontritkulás kialakulásának kockázata?

Bizonyos tényezők fokozhatják a csontritkulás kialakulásának valószínűségét:

• Életkor: 45 éves kor felett, kifejezetten a nők esetében.
• Hormonális eltérések: korai menopauza vagy petefészek eltávolítás esetén.
• Egészségügyi problémák: pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy vagy mellékvese betegségek, emésztési zavarok, gyulladásos bélbetegségek, krónikus vese-, vagy máj betegség.
• Férfiaknál az alacsony tesztoszteron szint.
• Családi előzmények: ha a családban már előfordult osteoporosis.
• Életmódbeli tényezők: dohányzás, mozgásszegény életmód, túlzott alkohol- és koffeinfogyasztás, valamint egyoldalú táplálkozás csökkent vitamin és ásványi anyag bevitel (D-vitamin, kálcium).

Mit tehetünk egészségünk érdekében?

Fontos felismerni a csontritkulás korai jeleit és kockázati tényezőit. A rendszeres testmozgás, a kiegyensúlyozott étrend és a megfelelő kalcium- és D-vitaminbevitel mind hozzájárulhatnak a csontok egészségének megőrzéséhez.

Mindemellett tekintettel, hogy az esetek többségében a csontanyagcsere zavarok hátterében másodlagos megbetegedések (gyulladásos bélbetegségek, felszívódási zavarok, hormonális eltérések, vesebetegség) és gyógyszeres kezelés is állhatnak, így ezen folyamatok kivizsgálása, felmérése minden esetben Endokrinológus Szakorvos feladata.